Virtuális kor

A XX. század az atomkor véget ért.A XXI. századot már most az informatika korának nevezhetjük.
Ebben a tortában hatlamas szeletet képez a virtualitás. Sosem volt s tán sosem lesz világokban, virtuálisan teremtődött avatarok élik mindennapi életüket s mi rabszolgaként egyengetjük útjukat .Azon sem csodálkoznék, ha néhány évtized múlva már nemcsak a tinik kapnának igazolványt, hanem egyidőben a hozzájuk tartozó avatart is leltárba vennék a hatóságok.
A közösségi hálózatokban virtuális barátságok köttetnek.Mindenki ismeri a facebook effektust. Olyan emberek vallják magukat ismerősömnek akiket soha életemben nem láttam és nem is fogok látni..s van rá egy tizesem, hogy egy szó nem sok, de annyit nem fogok velük beszélni.Persze, ők nem tudhatják, hogy az a 8-9 közös ismerős, akik mindkettőnk listáján rajta vannak, ugyanilyen virtuális jóbarátaim :-)
Azokért nem aggódom, akik fa építőkockával játszottak gyerekként, ők is ..azaz mi is itt vagyunk a virtuális világban. Kellő tisztelettel próbáljuk használni és gyermeki mosollyal vesszük észre, hogy "bámulatos hol tat már a tudomány" .Hová is fejlődött a világ, hiszen nem is volt régen, hogy a sárisápi mgtsz-ben gyártott Primo gépeken nyomattuk hajnalig a Vili a bányászt, vagy az Ördögmotorost.Most viszont a Second Life-ban vagyunk és beszélgetünk amcsikkal, svédekkel, görögökkel, belgákkal és akár az egész világgal.
A fiatalokért egy picit aggódom, de csak egy picit, mert tudom jól, hogy miattunk is aggódtak annak idején az idősebbek és mégis felnőttünk es teljesen normálisra sikeredtünk (?)